C-vitamin és kollagén szintézis rákellenes hatása

A szájon át adott C-vitamin felszívódása nem éri el azt a plazma C-vitamin szintet, amit az intravénásan adott esetben mértek. Ezt szinte kizárólag liposzómális C-vitamin adagolásával lehet elérni az intravénásan alkalmazott kezeléseken kívül! Emellett azt is leírták, hogy az intravénásan adott C-vitamin a ráksejtekre nézve toxikus.

A legtöbb emlős, az ember, és a főemlősök az L-gulonolakton oxidáz hiány miatt nem képesek előállítani glukózból a C-vitamint. Ezért a megfelelő mennyiséget tápanyagokból és kiegészítőkből kell felvenni. A C-vitamin, mint antioxidáns központi szerepet játszik a lizinből történő L-karnitin szintézisben, az ingerületátvivő anyagok szintézisében, a citokrom p-450 aktivitásában, a koleszterol anyagcserében, az exogén anyagok méregtelenítésében. Amikor nagy dózisban adják akkor a C-vitaminnak “energia-generáló” hatása lehet, ezért is érzékeljük a fogyasztó hatást is a nagy dózisok esetén. Az egészséges emberekéhez hasonlítva a rákos betegek C-vitamin szintje a vérben szignifikánsan csökken, mert a rákos pácienseknek több C-vitaminra van szükségük. A végső stádiumú, rákos betegeknek, akiknek kevesebb, mint 6 hónap túlélést állapítottak meg, a jobb életminőség ugyanolyan fontos, mint a rák kezelése. Ennek a tanulmánynak az a célja, hogy a nagydózisú C-vitamin kezelés után megvizsgálják az életminőségben bekövetkezett változásokat.

A C-vitamin terápiás jelentőségét – beleértve a rákellenes hatását, pozitív befolyását a központi idegrendszerre és a mentális képességekre, hatását a fájdalom enyhítésére, közreműködését az energia keletkezésében – valószínűnek tartották, amikor végső stádiumú rákos betegeket kezeltek vele. A C-vitamin rákellenes hatásai: a tumorsejtek fokozott citotoxicitása, kollagén szintézis befolyásolása, antioxidáns hatása, immunrendszer serkentése és bizonyos aminosavak koncentrációjának befolyásolása. Először, a ráksejtek legyőzésének mehanizmusa magyarázza, hogy a C-vitamin a vérben dehidroaszkorbátsavvá oxidálódik, ami a glükóz transzporttal szabadon átjut a sejtmembránon. Amikor a dehidroaszkobátsav bejut a ráksejtekbe a glutation aszkorbinsavvá alakítja (C-vitamin), amely nem juthat ki a ráksejtből.

Ez az aszkorbinsav aztán ismét dehidroaszkorbáttá alakul és H2O2 -t produkál, ami károsítja a ráksejteket. A ráksejtek környékén magasabb C-vitamin szintet találtak, mint a normál sejtek körül. Casciari és munkatársai közölték, hogy a tumorsejtek apoptózisa az összes páciens 42.9 % -ában, a nekrózis 24.4 %-ában figyelhető meg, ha a páciensek vérében a C-vitamin szintje 11.2 mM volt. Leírták, hogy az apoptózis 57.6 %-ra, a nekrózis 33.1 %-ra emelkedett, ha a plazma C-vitamin szintje
magasabb, 33.7 mM volt.

Másodszor a kollagén szintézis fokozódása gátolja a ráksejtek növekedését, ami a ráksejtek apoptózisához és nekrózisához vezet. A ráksejtek kollagenáz enzimet bocsátanak ki, ami oldja a sejtek és szövetek közti kollagént. Ez azt jelenti, hogy az enzim feloldja a bazális membránt. A kollagén állapota és az extracelluláris hálózat képessé teszi a ráksejteket, hogy bejussanak és károsítsák a normál szöveteket. A C-vitamin által fokozott kollagén szintézis növeli a membrán mechanikai integritását és kohézióját, így megakadályozza a ráksejtek növekedését.

Harmadszor a C-vitamin antioxidáns tulajdonsága megakadályozza a szabad gyökök okozta ráknövekedést. Igen érdekes, hogy a ráksejtek felveszik a C-vitamin oxidált formáját.

Negyedszer a C-vitamin elősegíti az immunrendszer működését, növeli a fertőzések elleni harcban szerepet játszó fehérvérsejtek számát és az interferon szintet, így a ráksejtek visszaszorulnak és megsemmisülnek. Végül a testfolyadékokban a C-vitamin meg tudja változtatni bizonyos aminosavak szintjét, kimeríti a tumor gyors növekedéshez szükséges lysine és cytein aminosavak optimálisan szükséges mennyiségét.
A C-vitamin hatása a központi idegrendszerre és a mentális képességre a következő mechanizmuson alapszik: Először a megnövekedett cAMP szint képessé teszi a C-vitamint, hogy blokkolja a foszfodiészterázt (cAMPlebontásáért felelős enzim), így a cAMP nem bomlik le (24). A vér emelkedett cAMP szintje fokozza a mentális képességet. Másodszor a C-vitamin szintén megakadályozza a toxikus ingerületátvivő anyagok kialakulását. A C-vitamin hiánya beindítja az adrenalin és a noradrenalin oxidációját, adrenalokrom és noradrenokrom keletkezik, amelyeknek toxikus hatása különböző problémákat vet fel.

A C-vitamin hatásának a fájdalom enyhítésére számos magyarázat van. Először cAMP által serkentett gyulladás ellenes hatása van, ami emeli a szteroid termelést. Másodszor csökkenti a vér Ca szintjét és növeli a csontok Ca felvételét, következésképen enyhül a csont fájdalma.

Az utóbbi időben felfedezték, hogy a C-vitamin támogatja a test energia utánpótlását. Ezt a vitamin az oxidációs redukciós potenciáljával oldja meg, ugyanis képes elektronokat adni a mitokondrium elektron szállító rendszerének, az energiatermelés növeléséhez.
Mióta Szentgyörgyi 1928-ban először közölte a C-vitamin hatásosságát, tanulmányok jelentek meg ebben a témakörben és a rákellenes hatása még jelenleg is vitatéma. Cameron és munkatársai szerint a vitamin előnyös a rákkezelésben. A vizsgálatokat végzők, az ellentétes eredmények miatt, idézték a különböző kezelési módszereket. Korábban, intravénásan 10g C-vitamint alkalmaztak és ugyanakkor szájon át is adták, később aztán csak szájon át. Padayatty és munkatársai bizonyították, hogy nehéz elérni a plazma 220 M/L C-vitamin szintjét, ha csak szájon át adják. Ez a szint szükséges a rákellenes hatáshoz és intravénás adással elérhető. Eredményeik tudományos alapot adtak ahhoz, hogy a C-vitamint intravénásan alkalmazzák a rák gyógyításában.

A C-vitamin vízoldékony és nagy dózisban alkalmazva sem toxikus. Ez a kezelés csak úgy alkalmazható, ha a páciens nem szenved glukoz6foszfát dehidrogenáz hiányban. Ezeknél a pácienseknél hemolízis léphet fel. Mielőtt a kezelést alkalmaznák, tesztelni kell, hogy van-e ilyen hiányosság.
Bár a rákellenes hatással kapcsolatban még mindig van ellenvélemény, a C vitamin használata úgy tekinthető, mint, egy biztos és hatásos terápia a végső állapotú rákos betegek életminőségének javítására.

Dr. Linus Pauling azért kapott Nobel díjat 1952-ben (azóta is Ő az egyedüli orvos, aki egyedül is kapott orvosi Nobel-díjat!, az elsőt a Szentgyörgyivel közösen kapták a C-vitaminért), mert megállapította és tudományosan igazolta is azt a megállapítását, hogy egy felnőtt embernek naponta 16.000 -20.000 mg C-vitaminra van szüksége.
Ő maga is annyit szedett!

(Dr. Linus Pauling munkássága Wikipédia )